A beszámítási képesség fogalma   

Az Alkotmánybíróság a 723/B/1991/6. AB határozatban részletesen kifejtette, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás egyik főkérdése a bűnösség megállapítása, amely feltételezi az elkövető beszámítási képességét. A beszámítási képességnek és a bűnösségnek - mint a bűncselekmény megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges feltételnek - alapvető szerepe van a büntetőeljárás szempontjából. A beszámítási képesség, illetve az azt kizáró vagy korlátozó kóros elmeállapot olyan esetben, amikor erre adatok merülnek fel, a büntetőeljárás és ezen belül a bizonyítás központi kérdésévé válik. Ennek tisztázása a büntetőeljárás jelenlegi rendszerében sem a bűncselekmény súlyától, sem a várható büntetés mértékétől, sem pedig a terhelt, illetve védője szándékától nem tehető függővé (ABH 1991, 632, 635). Az esetleges kóros elmeállapot tisztázása különleges szakértelmet igényel, így a hatóságok kötelesek két szakértőt igénybe venni [Be. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek.].

„A kóros elmeállapot a beszámítási képességet zárja (zárhatja) ki, a beszámítási képesség az ember kétirányú képességének gyűjtőfogalma. Felöleli a felismerési képességet - a cselekmény következményeinek előrelátására kiterjedő képességet - és az akarati képességet. Az akarati képesség magában foglalja az akarat képzésére és az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására vonatkozó képességet. A 24. § (1) bekezdése esetén a beszámítási képesség mindkét oldala kizárt, vagy kizárható lehet.” (A Büntető Törvénykönyv Magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1986.)

A 3/1998. Büntető jogegységi határozat megfogalmazása szerint: „A kóros elmeállapot az elkövető beszámítási képességét zárja, illetve zárhatja ki. A beszámítási képesség a bűnösség egyik eleme. A nem beszámítható elkövető cselekménye - bűnössége hiányában - nem bűncselekmény, de büntetendő cselekménye« miatt - a törvényben határozott feltételek mellett - a kényszergyógykezelése rendelhető el (74. §), és elkobzásnak is helye lehet [77. § (7) bek.].” (Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, HVG ORAC 58. oldal.)

A BK. 154. száma alapján: „A beszámítási képesség korlátozottsága enyhítő körülmény akkor is, ha a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének alkalmazására nincs alap. Így értékelhető az elkövető pszichopátiája is, ha súlyos fokú patológiás vonásokat mutat.” „A beszámítási képességet a felismerési vagy akarati képesség, vagy mindkettő hiánya zárja ki. A felismerési képesség a tények tudatának és értékelésének általános képességét jelenti. Az akarati képesség a törvény megfogalmazása szerint az e felismerésnek megfelelő cselekvésre való képesség. A felismerési és az akarati képességet belső okból zárja ki az elmeműködés kóros állapota.” (A Büntető Törvénykönyv Magyarázata, Általános Rész, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1996.)

A Be. 47. §-a azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amikor a büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező. Ennek egyik esete a Be. 47. § c) pont, amikor a terhelt kóros elmeállapotú. E törvényhellyel kapcsolatban a kommentár a következőket tartalmazza: „A kóros elmeállapot nemcsak akkor teszi kötelezővé a védelmet, ha állapota miatt a terhelt képtelen volt cselekménye következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék, hanem akkor is, ha kóros elmeállapota csupán korlátozta beszámítási képességét.” (A Büntetőeljárás Magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1982., 146-147. oldal.)

Vizsgáljuk meg a kóros elmeállapot fogalmát. Történelmi visszatekintésünk során ezzel a kérdéssel a múlt század második felében találkozunk markánsan. A gazdasági fejlődés hatására a társadalom is megváltozott. Megváltozott az emberek gondolkodása, etikai értékrendszere, de még nagyobb jelentősége volt az orvostudomány és ezen belül a pszichiátria fejlődésének. A középkor elavult, hiedelmekkel, vallásos nézetekkel kevert, elmeállapotra vonatkozó nézetei helyébe új, megalapozott, a kor színvonalán tudományosan igazolt nézetek léptek, amelyek a büntetőjog bizonyos területeire, a büntetőtörvénykezésre és a bíráskodásra is hatással voltak. És itt kell megjegyeznem, hogy Magyarországon a szocialista rendszer mesterséges megteremtését követően az elmebetegség létezését a „politikai vezetés” tagadta. Ezt a problémát a terjedelem korlátai miatt nem fejtem ki. Az tény, hogy óriási áttörést jelentett, hogy megfogalmazásra kerültek a beszámítást enyhítő vagy kizáró okok; ezek közt pedig a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések. A kóros elmeállapot megállapítását már orvos-szakértőre bízták, a kóros tünetek felismerése egyre könnyebbé vált a pszichiátria fejlődésével, már a kevésbé látványos elemeket is fel tudták ismerni. A beszámíthatóságra és a kóros elmeállapotra vonatkozó nézetek sokat változtak, fejlődtek, de mára már szinte teljesen letisztultak.

A beszámíthatóság fogalmát a Btk. nem határozza meg (csak a miniszteri indoklás), hanem a beszámítási képességet (ami a beszámíthatóság része) kizáró körülményeket sorolja fel és határozza meg, mivel sokkal egyszerűbb feladat a törvényhozási szempontból, mint összefoglalni a jogszabályban azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a beszámítási képességhez. Az emberek többsége rendelkezik a beszámítási képességgel, kivételesen fordul elő ennek hiánya; annak szükségessége is ezért kivételesen fordul elő, hogy a beszámítási képességet vizsgálni kell; a helyzet kivételes jellege is azt teszi célszerűvé, hogy a törvényhozó ezt a kivételes helyzetet tegye szabályozás tárgyává.

A jogtudomány azonban meglehetősen alaposan kidolgozta a beszámíthatóság fogalmát. Eszerint a beszámíthatóság a tettes felelőssége, azaz egyenlő a bűnösséggel (a beszámíthatóság a szándékossággal, gondatlansággal és bűnfelróhatósággal a bűnösség egyenrangú eleme); tehát ítélet rejlik benne és egyben az alannyá válás feltétele. Ez a tudati állapot kétirányú képesség gyűjtőfogalma: felismerési (értékelési) és az akarati képességé. A felismerési képesség a tények tudásának és értékelésének általános képességét illetve a következmények társadalomra veszélyességének felismerését jelentik. Csak ezek együttes megléténél beszélhetünk teljes körű felismerési képességről; ha bármely elem hiányzik úgy a beszámítási képesség kizárt.

A gyakorlatban előfordulhat, hogy az elkövető oldalon teljes a képesség hiánya, de az is, hogy a cselekménnyel összefüggő tényeket képes felismerni, a társadalomra veszélyességet azonban már nem tudja helyesen értékelni. (Az akarati képesség az akarat képzésének illetve ennek és a felismerésnek megfelelő cselekvésre való képességet jelenti. Az előző képességek megléte esetén, ha a cselekvő érzelmi és akarati képessége adott esetben is ténylegesen funkcionál - vagyis cselekménye társadalomra veszélyes következményeit előre látta, azokba belenyugodott vagy bízott azok elmaradásában, vagy nem látta ugyan a következményeket előre, de kellő körültekintés mellett láthatta volna (a jogosult kútfő által büntetendőnek nevezett cselekmény az elkövető terhére bűncselekményként róható fel, bűnösnek mondható, szemrehányás tehető neki).

Általánosan elfogadott tétel szerint a beszámíthatóságnak a cselekmény elhatározásától a véghezviteléig megszakítás nélkül fenn kell forognia. A beszámítási képességet vélelmezik 14 éves kor felett, és csak akkor vizsgálják, ha kétely merül fel meglétével szemben.

A beszámíthatóságot csak törvényben meghatározott külső kényszer, fenyegetés, (belső) egyénben rejlő biológiai ok és a gyermekkor zárhatja ki, illetve korlátozhatja. Ha a beszámítási képesség teljesen hiányzik nincs alanya a bűncselekménynek, mivel aki nem beszámítható bűnösen nem cselekedhet (beszámíthatóság tág értelemben az alannyá válást jelenti), tehát bűncselekmény a törvényi tényállásba foglaltakkal való formai egyezés ellenére sincs. A korlátozottság lehet enyhe, közepes és súlyos; az utóbbi esetben akár korlátlan enyhítés is lehetséges. A Legfelső Bíróság 154. büntető állásfoglalása II. 4 pontja szerint a beszámítási képesség korlátozottsága enyhítő körülmény akkor is, ha a Btk. 24. § (2) bekezdésének alkalmazására nincs alap.

Ezen kívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a polgári jogi cselekvőképesség hiánya nem mindig jár együtt a beszámítási képesség kizártságával (az utóbbi kizárólag büntetőjogi fogalom, míg az előbbi fogalom jogi); tehát adott konkrét bűncselekménnyel kapcsolatban az elkövető rendelkezhet beszámítási képességgel a cselekvőképességétől függetlenül is BH 1990. 82. - ugyanaz fordítva is igaz. A beszámíthatóságot kizáró vagy korlátozó törvényben kiemelt belső, biológiai ok a kóros elmeállapot beszámítási képesség, szűkebben az akarati és értelmi képesség meglétét jelenti, amelynek léte azonban önmagában, adott cselekmény tekintetében nem feltétlenül gyakorol hatást a beszámítási képességre. Ilyenkor mindkét képesség, az agyműködés, szellemi tevékenység hatékonysága sérülhetnek az egyén szándékától, tevékenységétől függetlenül egyes elmebetegségek teljesen függetlenek lehetnek az elkövetett cselekménytől, mások befolyásukat tekintve időszakos változásokat mutatnak, teljesen tünetmentes időszakok is lehetnek, amelyek a beszámítási képességet nem érintik, míg egy későbbi időszakban ez akár teljesen el is veszhet.

A büntetőjogi értelemben beszámíthatatlan terheltet nem az általánosan ismert racionális gondolatmenet jellemzi, hiányzik belőle a logikusság, kiszámíthatóság. Bizonyos személy elleni erőszakos cselekményre hajlamosító, a tudatot károsan befolyásoló elmetorzulás nem biztos, hogy vagyon elleni cselekmény tekintetében is kizáró vagy befolyásoló tényezőként hat. Az előzőekből következően a kóros elmeállapotú bűnelkövető felelősségéről való döntésnél nem elég annak megállapítása, hogy ő követte el a bűncselekményt (imputatio facti), hanem annak a kérdésnek az eldöntése is nélkülözhetetlen, hogy a kóros elmeállapot kizárta-e vagy csak korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, illetve az ennek megfelelő cselekvésben (imputatio iuris). A beszámíthatóság és a korlátozott beszámíthatóság megkülönböztetésének a kóros elmeállapotnál két kritériuma van: az egyik minőségi, amely az elmebeli rendellenesség fajtája szerint tesz különbséget; a másik a mennyiségi, amely az elmebeli rendellenesség foka szerint differenciál. A beszámíthatóság fogalmának specialitása is a káros elmeállapottal kapcsolatos: egyik pólusa bírói, a másik pólusa pedig orvosi hatáskör (erről a későbbiekben lesz szó).

Ahogy a 723/B//1991. AB határozat fogalmaz „A bűnösségen alapuló felelősség elve azt jelenti, hogy a pusztán tárgyi történés mellett vizsgálni kell a tettes viszonyát magatartásához és annak eredményéhez. A bűnösség megállapításának előfeltétele az elkövető beszámítási képessége. A beszámítási képesség tartalma: felismerési és értékelési képesség a magatartás és lehetséges következményei tekintetében, továbbá akarati képesség a felismeréssel adekvát akarat kialakítására, illetve az akarat szerinti magatartás tanúsítására. A bűncselekmény büntetőjogi értelemben vett alanya csak beszámítási képességgel rendelkező személy lehet. A beszámítási képesség hiánya egyúttal a bűnösség hiányát is maga után vonja. A beszámítási képesség hiányának tehát kettős jelentősége van: hiányzik a bűncselekmény alanya, aminek következtében büntetendő magatartás megvalósítása esetén sem jön létre bűncselekmény, másrészt hiányzik a bűnösség, mivel beszámíthatatlan személy jogilag sem szándékosan, sem gondatlanságból nem cselekedhet, így tehát ez okból sem valósul meg bűncselekmény. Amennyiben a beszámítási képesség legalább korlátozott mértékben fennáll, úgy az elkövető alanya lehet a bűncselekménynek és a bűnössége is vizsgálható. A beszámítási képesség korlátozottsága a büntetéskiszabás körében bír jelentőséggel.”.

A hatályos Btk. a kóros elmeállapot általam tárgyalt részét a büntethetőséget kizáró okok közé sorolja és a III. fejezet I. címében a 24.§ alatt tárgyalja. Exemplikatíve és egyben kiemelve sorolja fel az öt, büntetőjog szempontjából legfontosabb pszichikai kórképet; a kóros elmeállapot fogalmát használja, de nem határozza meg, mivel ez orvostudományi fogalom, de utal azok büntetőjogi jogkövetkezményeire! A büntetőjogban a kóros tudatformák szabályozására háromféle módszer van: a biológiai módszer, amely meghatározott formák oly módon történő értékelése, hogy hatásuktól függetlenül puszta fennforgásuk esetén kizárnák a bűnösséget; a pszichológiai módszer, a rendellenes tudatformák felsorolása nélkül pusztán azok pszichikai hatásának értékelését jelenti; a vegyes módszer pedig az okok összekapcsolása azok pszichikai hatásával. (A magyar Btk. némi módosítással ezt követi, ahogy az előzőekből láthattuk.)

A kóros elmeállapot, rendellenes tudatforma önmagában nem zárja ki a beszámítási képességet, csak akkor, ha meghatározott pszichikai hatása van; de a bűncselekményben manifesztálódhatnak az elmebetegség, elmebeli rendellenesség szimptómái, ezen kívül a cselekmény következményeinek felismerése illetve az ennek megfelelő cselekvésre képtelenség csak akkor zárja ki a beszámítási képességet, ha kóros elmeállapot következménye. A Btk. 24. § (1) bekezdése szerint, aki a cselekményt az elmeműködés oly kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék az nem büntethető. Ez az ember azon három képességére utal, amelyek a bűnösségi értékítéletben megnyilvánuló szemrehányás előfeltételét képezik: a cselekmény következményeinek előrelátására való képesség, a cselekmény társadalmi jelentőségének, helyességének vagy helytelenségének felismerésére való képesség. Annak a személynek tevékenysége, testmozgása is magatartásnak, cselekménynek tekintendő, akinél a fenti képességek valamelyike hiányzik. A magatartás fogalmába csak az tartozik, hogy a külső testmozgást is lelki folyamat idézze elő.

A lelki folyamat milyensége, a lelki működés szabályszerűsége viszont nem feltétele a magatartás megállapításának. Cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére képtelen elmebeteg mozgása is magatartás, ha azt a testmozgást (beteg) agya, központi idegrendszere határozza meg. Az előbbiekben leírtak orvosi ismérve az adott típusú elmebetegség, amit orvos szakértő vizsgál; jogi pedig az, hogy az elkövető nem tud számot adni cselekedetéről. Az elmeműködés kóros foka a döntő, ugyanis ha ezek a feltételek nem kizárják, hanem korlátozzák, akkor a büntetést sem zárják ki, csak korlátozzák, enyhítik. A beszámítást kizáró körülményeket be kell bizonyítani. A kóros elmeállapot fennállására illetve a beszámítási képességre vonatkozó vizsgálat adott elkövetői magatartás, konkrét cselekmény viszonylatában mindig a cselekmény elkövetésének időpontjára vonatkoztatva vizsgálják, mert csak mindig egyedi esetekben határozható meg teljes bizonyossággal a beszámíthatóságra való hatása, mivel a kóros elmeállapotok egyénenként is változó intenzitásúak. El kell határolni egymástól a tudatot befolyásoló tényeket és a konkrét ügy vizsgálata során kell meghatározni, hogy ezek közül melyik bírt az ügy szempontjából releváns, torzító hatással. A beszámíthatási képességet a bíróság vizsgálja, az elmeorvos szakértő meghallgatása kötelező, főleg ha gyanítani lehet, hogy a terhelt kóros elmeállapotú, anélkül a bírósági ítélet megalapozatlan (BH 1992. 747., Be 76. § {2) bekezdés).

Az orvos szakértő segíti a bírót, akivel egymásra utaltak, és aki így orvosi, jogi, biológiai és pszichológiai ismérvek, és az ügyben szereplő bizonyítékok alapján dönt. A beszámíthatóság és a büntethetőség kérdésében a bíróé a döntő szó, és általában mérlegelheti az orvos szakértő véleményét (mivel az orvostudomány és a büntetőjogi kritériumok nem egyeznek meg teljesen, és az orvosok gyakran kisebb rendellenességekre is megállapítják az elmebetegséget), de csak a logikai részt kritizálhatja, az orvostudományit nem. BK 506. A vélemény tartalmának meghatározó jelentősége van. A bíróság kizárólag tárgyaláson szerzett tapasztalataira utalva a vádlott beszámítási képessége tekintetében nem térhet el az írásban előterjesztett szakértői véleményben foglaltaktól BH 1985. 223., de ugyanakkor az is igaz, hogy a klinikai tünetek megítélése nem kizárólag orvosi szakértői értékelésbe tartozó szakkérdés, hanem ténykérdés is, melyet a bíróság ténybeli következtetés útján is megállapíthat BH 1985. 91. Az, hogy az okok meglétét szakértőnek kell megállapítani, de annak hatását illetően már a bíróság illetékes az a vegyes módszer gyakorlati következménye. (Fontos még, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság eltérő következtetésre juthat a beszámíthatóság tekintetében BJD 122). Tényekre kell alapozni az ítéletet, minden cselekményt kell vizsgálni; egyik cselekményre nézve az elkövető lehet beszámíthatatlan, míg a másikra nem; Az elmebetegség és a cselekmény összefüggését kell vizsgálni. A bíróságnak az előzmények, az elkövetés konkrét tárgyi oldala, külső körülmények elemzése alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a magatartás az elkövető büntethetősége esetén milyen bűncselekmény tényállását valósítja meg illetve azt, hogy az elkövető magatartása szándékos vagy gondatlan és az eredményhez milyen lenne az elkövető viszonya BH 1992. 217; BH 1967. 5121; BH 1972. 7051. A tudatműködés minősége a meghatározó: biztosra vette, valószínűnek vagy lehetségesnek tartotta-e a cselekmény eredményét az elkövető; a kórismeret ezektől következően nem determináló. A feltételezett büntetés mértékét a 83. §-ban írt elveket figyelembe véve kell megállapítani, de az elkövető társadalomra veszélyességét és bűnösségét figyelmen kívül hagyva.

Amennyiben a beszámíthatóság kizárt a büntetőeljárást akkor is le kell folytatni Be 128. §, 129. §, de a bíróság felmentő ítéletet hoz Be 214 § (4) bekezdés intézkedésképp kényszergyógykezelést rendel el, ha a feltételei fennállnak. A bűncselekménynek ilyenkor alanya sincs, amit a törvényszöveg úgy juttat kifejezésre, hogy büntetendő cselekményre hivatkozik bűncselekmény elkövetése helyett, de ettől függetlenül nem zárja ki a jogtárgy sértést, a cselekmény a társadalomra veszélyes és jogellenes lehet. Csak akkor hozható ítélet, ha a büntethetőséget kizáró ok annak a vád tárgyává tett cselekménynek a tekintetében áll fenn, amely miatt a büntetőeljárás folyik és természetesen, hogyha egyik elkövető nem büntethető kóros elmeállapot miatt, attól még a másik igen. (Többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette esetén, büntethetőséget kizáró ok csupán azzal az elkövetővel szemben zárja ki, hogy bűncselekmény alanya legyen, akinél a büntethetőséget kizáró ok is fennáll.) A 3/1998 Büntetőegységi határozat szerint nincs akadálya a vétségi eljárásnak és a védelem nem kötelező, ha a Btk. 24.§ (1) bekezdésében felsorolt biológiai okok nem érintik a beszámítási képességet. A védő kirendelésének szükségességét azonban a Be 49. § (29 bekezdése alapján különös gonddal kell vizsgálni, de nincs helye vétségi eljárásnak, ha a terhelt kóros elmeállapotú. A jogszabály nem tesz különbséget garanciális szempontból, aszerint, hogy a kóros elmeállapot befolyásolta-e a terheltet illetve, hogy milyen jellegű. Minden olyan esetben, amikor a terhelt kóros elmeállapotú kizárólag büntető eljárásnak van helye. Ha a vétségi eljárás szabályai szerint indult bírósági eljárás során derül ki, hogy a terhelt kóros elmeállapotú, akkor haladéktalanul az eljárás büntetőeljárásra utalásának van helye; ennek elmaradása esetén tekintettel arra, hogy a bíróság nem volt illetékes, az elsőfokú bíróság határozatának érdemi felülvizsgálata nélküli hatályon kívül helyezésnek van helye.

Az utólagos felgyógyulás nem változtat a büntethetőségen. Az elmeműködés kóros állapotának már elkövetéskor fenn kel állnia; ha az elkövető utóbb a cselekmény elkövetése után vagy az adott cselekmény elbírálására vonatkozó eljárás idején lett kóros elmeállapotú (ezt is orvos szakértő vizsgálja) a büntethetőséget nem zárja ki, a bűncselekményt nem teszi meg nem történtté, de a felgyógyulásig a büntetőeljárást a fel kell függeszteni, a gyanúsított elmeállapotának megfigyelése is szükséges lehet BH 1992. 747.; Be 137. § (1) bekezdés d.) pontja (csak oly nyomozati cselekmények végezhetők, amelyek nem kapcsolatosak az elkövető személyével illetve a nyomozást fel kell függeszteni, ha a gyanúsított elmeállapotának vizsgálata szükséges, de a felfüggesztés okának megszűntével újra folytatható. Ha a vádlott az elévülési határidő Btk. 35. § (2) bekezdés (előtt felgyógyul az eljárást le kell folytatni, ha a gyógyulás az elévülési határidő után következik be, fel kell menteni. Ha a szabadságvesztés végrehajtása alatt lesz kóros elmeállapotú a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, elmegyógyintézetbe kell utalni és az itt töltött időt a szabadságvesztés idejébe be kell számítani (1979. évi 11. trv 31. § (1) bekezdés). Előre kitervelt módon elkövetett emberölést korlátozott beszámítási képességű is elkövethet; a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés nem jelenti a büntetőjogi felelősségre vonhatóságot kizáró kóros elmeállapot fennállását, ez csak akkor vehető figyelembe, ha az orvos szakértő oly fokúnak állapítja meg, amely kizárja a cselekmény következményeinek felismerését, illetve ennek megfelelő cselekvést. Tartási kötelezettség elmulasztása esetén Btk. 196. § (1) a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotban lévő személynél az egyik tényállási elem az önhiba - hiányzik, ezért ilyen esetben a vádlottat fel kell menteni a Be 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján és nincs helye a Be 214. § (3) bekezdése a) pontja alkalmazásának BK 72. Tárgyalás mellőzésével a pénzbüntetés kiszabása a rendelkezésre álló adatok szerint kóros elmeállapotú terhelttel szemben törvénytelen BH 1993. 664. A terhelt kóros elmeállapota miatti enyhítés címén nincs helye büntetés helyett próbára bocsátás alkalmazásnak, ha ennek az intézkedésnek egyéb törvényi feltételei nem állnak fenn BH 1997. 159.

Miután áttekintettük az általánosságokat megnézzük az egyes kóros elmeállapotokkal kapcsolatos bírósági gyakorlatot, esetleges különlegességeket. Az elmebetegség ritkán zárja ki a beszámíthatóságot; bizonyos típus csak bizonyos bűncselekményt zár ki; a megítélés az epilepsziásokkal kapcsolatban különösen nehéz, meglétét ugyanúgy nehéz bizonyítani, mint kizárni is. A gyengeelméjűségnek csak súlyosabb alakjai zárják ki a beszámíthatóságot, enyhébb esetei csak korlátozzák, de az nincs kizárva, hogy egyáltalán nincsenek rá hatással. Elsősorban a debilisek rendelkeznek korlátozott beszámítási képességgel, ők gyakran tisztában vannak a tényekkel, de társadalmi jelentőségét nem mindig ismerik fel; ők gyakran teljesen beszámíthatóak. Az idióták nem vonhatók felelősségre; az imbecillisek büntethetősége nem zárható ki, beszámíthatóságuk korlátozott. A primitív személyiség (elsősorban, ha az életvezetés vagy iskolázatlanság hiánya miatt fordul elő, mivel az elmeműködés kóros voltával az ismeretek hiánya azonosítható) nincs kihatással a beszámítási képességre, ha gyengeelméjűségként nem értékelhető BH 1992/132; Bt 75. §, 83. §, de ez utóbbi általában ritka; bár kétségtelen, hogy az elmeműködés zavarában szenvedők közt több a primitív személyiség, ez azonban fordítva nem igaz. Szellemi leépülésnek a mértéke bír jelentőséggel, tehát hogy az elváltozás befolyásolta-e a felismerési és akarati képességet! BH 1993. 132. Ezen kívül a büntetőjogi beszámítási képességet az elkövetésben enyhe fokban korlátozó szellemi hanyatlása és a büntetés kiállását megnehezítő, orvosilag is igazolt súlyos betegsége együttesen megalapozhatja a törvényben foglaltaknál enyhébb büntetés eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat végrehajtását (BH 1998. 516).

A személyiségzavar önmagában nem zárja ki a beszámíthatóságot, általában csak büntetéskiszabási szempont lehet, enyhítő körülményként sem jön mindig számításba, de önmagában nem lehet súlyosbító körülmény sem BH 1992. 83; BH 1989. 257; 12. irányelv; BED XXVIII). A bűnözők jelentős része pszichopata, ezért a beszámítási képességet ki nem záró és nem is korlátozó személyiségzavar figyelembe vétele a társadalom védelmét gyengíti; az esetek többségében - enyhébb formái nem is befolyásolják; tipikusan korlátozza, és nem kizárja a beszámítási képességet, de a súlyos fokú pszichopátia a 154. számú BK szerint enyhítő körülmény lehet akkor is, ha a Btk. 24. § (2) bekezdés alkalmazásának nincs helye. Csak akkor értékelhető, csak az zárja ki vagy korlátozhatja beszámíthatási képességet (15. irányelv), ha a pszichopátia talaján elmezavar illetve kóros reakció lép fel, amely szűkítve a tudatot a bűncselekmény időpontjában és tudatzavar okából korlátozza vagy kizárja a beszámíthatóságot és ehhez képest a pszichopátia mutat súlyos fokú patológiás vonásokat, ezen kívül, ha a személyiség degenerációja megközelíti az elmebetegséget, ilyenkor az elmebetegekre vonatkozó szabályok kellenek BH 1998. 2~7; BK 506; BED XXVIII. Ha a beszámítási képességre hatással van a cselekmény tárgy súlya, társadalomra veszélyességi foka, a bűnösség mértéke, minősítő, súlyosító, enyhítő körülmények függelembe vételével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a törvényi büntetési keretben az enyhítő rendelkezés vagy a korlátlan enyhítés alkalmazásával kiszabott büntetés alkalmas-e a büntetés céljainak elérésére (BH 1985. 5; BH 1981. 85). Az elkövető rendellenes személyiségszerkezete nem teszi kizárttá az emberölés erős felindulásból elkövetett minősítését, ha a külső körülmények váltották ki az erkölcsileg is menthető fiziológiás jellegű indulatot (BH 1999. 289). Az a körülmény, hogy az elkövető a beszámítási képességet nem érintő pszichopátiás személyiségszerkezetű nem teszi kizárttá a vétségi eljárás lefolytatását, és nem teszi kötelezővé védő kirendelését, ha tehát az elsőfokú bíróság a tárgyalást a vétségi eljárás szabályai szerint folytatja le, a pszichopátiás személyiségszerkezetű elkövető esetén és a tárgyalásra nem rendel ki védőt a terheltre nézve: ez nem valósít meg feltétlenül eljárási szabálysértést BH 1997. 474. Pszichopatáknál a szabadságvesztés végrehajtása alatt gondot kell fordítani gyógyításukra, sajátos nevelésükre, oktatásukra.

A tudatzavar sem zárja ki a beszámíthatóságot, hiszen van szabad akarat, csak, ha megállapítják az elmezavart előidéző erős indulati állapotot és az kóros jellegű (15. irányelv), ekkor korlátozhatja vagy teljesen kizárhatja ezt; ilyenkor akár felmentő ítélet is születhet. Ha a patológiás indulat olyan tudatelborulást eredményez, amely kizárja a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerését vagy azt, hogy az elkövető ennek a felismerésnek megfelelően cselekedjen, ekkor az elkövető büntethetősége kizárt, ha pedig ennek felismerésében korlátozza korlátlan enyhítés lehetséges. A fiziológiás indulat teljes mértékben kizárhatja az elkövető beszámíthatóságát. A beszámíthatóság korlátozottsága azonban még ekkor sem vonhatja maga után a Btk. 24 § (2) bekezdés alkalmazását, ha a korlátozottság igen jelentős mértékű; gyakran előfordul ugyanis, hogy az elkövetőnél a tudatszűkülés oly mérvű, amely tartalmilag megegyezik a korlátozott beszámíthatósággal - a hatását tekintve. Ez a körülmény azonban nem vonhatja maga után a korlátozott beszámíthatóság esetére biztosított kedvezményt. Annak megítélése, hogy az elkövető tudatzavara kóros jellegű-e, olyan különleges szakértelmet igénylő ténykérdés, amelyben való állásfoglalás az elmeorvos szakértő feladatkörébe tartozik. A fiziológiás tudatzavar fennállása és mértéke kérdésében azonban az orvos szakértő meghallgatása szükségtelen, mivel ez nem különleges szakismeretet igénylő

A miniszteri indoklás felsorolása szerint; személy elleni erőszakos cselekmények többek közt: emberölés, erős felindulásból elkövetett emberölés, testi sértés (csak súlyosabbnak minősülő esetei; a könnyű testi sértés vétségét elkövető kóros elmeállapotúval szemben nem rendelhető el kényszergyógykezelés BH 1992. 452), illetve akkor sem, ha a bűncselekményt jogos védelmi helyzetben követte el (BH 1993. 724) még, ha a szükséges mérték túllépésével követte is el a cselekmény a 29. § (2) bekezdésben foglalt büntethetőséget kizáró okból nem büntethető, így vele szemben kényszergyógykezelés sem rendelhető el, ahogy gondatlanságból elkövetett vétség esetén sem (BH 1987. 483), hivatalos és közfeladatokat ellátó személy illetve támogatóik elleni erőszak, elöljáró elleni erőszak, erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, természet elleni erőszakos fajtalanság, rablás, garázdaság (tehát erőszakos cselekmények közt dolog elleni erőszakos cselekmények is szóba jöhetnek; közveszélyt okozó cselekmény elsősorban a közveszély okozás és adott esetben más tényállás is e körbe vonható: például terrorcselekmény légi jármű hatalomba kerítése, zsarolás, önbíráskodás vagy az emberrablás. További feltétel még természetesen a beszámítási képesség kóros elmeállapot miatti teljes kizártsága és az emiatti büntethetőség hiánya, tehát korlátozottan beszámíthatóakkal szemben nem rendelhető el; a kezelés, gyógyítás, célszerűség szempontjai velük szemben csak az 1979. évi részletes szabályozással Bv. tvr. jut jelentőséghez.

A gyógyító-nevelő csoportok létesítését és működését teszik lehetővé a büntetés végrehajtása során; akkor is kizárt elrendelése, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor nem volt még a beszámítási képességet kizáró állapotban BH 1998. 747; Kényszergyógykezelés hatálya alatt álló személy által elkövetett a Btk. Különös részébe ütköző cselekménye miatt, az újabb büntetőeljárásban hozott felmentő ítéletben a kényszergyógykezelés ismételt elrendelése kizárt BH 1991. 420; de a kényszergyógykezelés szigorúbb végrehajtási módja alkalmazható, ha az újabb cselekmény oly erőszakos jellegű bűntett tényállását valósítja meg, amelyre büntethetőséget kizáró ok hiányában egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt; amennyiben ez szükséges az újabb eljárásban hozott felmentő ítéletben úgy kell rendelkezni, hogy a már korábban elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtását csak az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben lehet lefolytatni. A kényszergyógykezeltek rehabilitációját szolgálja az, hogy munkaterápiás foglalkozáson vehetnek részt, valamint az, hogy egy év elteltével számukra adaptációs szabadság - ismételten is - engedélyezhető. Ha a felmentett de kényszergyógykezelésre kötelezett ennek tartama alatt meghal nincs helye a büntetőeljárás megszüntetésének, hanem annak megállapítására kell szorítkozni, hogy a kényszergyógykezelés végrehajtása megszűnt. A kényszergyógykezeltek jogállására a végrehajtási jogszabályban megjelöltek az elmegyógyintézetben ápoltakra vonatkozó jogszabályok



Kuti László