Gyermekek jogai   

Az 1958. november 20. napján az ENSZ Közgyűlése által elfogadott a gyermek jogairól szóló 1386 (XIV) számú Nyilatkozat bevezetője szerint: az "Egyesült Nemzetek népei az Alapokmányban megerősítették hitüket az alapvető emberi jogokban, az emberi személyiség méltóságában és értékében, és elhatározták, hogy előmozdítják a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását, minthogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kinyilvánította, hogy mindenkinek bármely megkülönböztetésre - fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy egyéb véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyonra, születésre vagy egyébre - való tekintet nélkül joga van az abban foglalt összes jogokra és szabadságokra, minthogy a gyermek, fizikai és szellemi fejletlensége miatt, különös biztosítékokat és gondozást igényel, beleértve a megfelelő jogi védelmet mind születése előtt, mind születése után, minthogy ezen különleges biztosítékok szükségességét az 1924. évi, a Gyermek jogaira vonatkozó genfi Nyilatkozat megállapította, s azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a gyermekjóléti kérdésekkel foglalkozó szakosított szervezet és a nemzetközi szervezetek alapokmánya elismerte, minthogy az emberiségnek a legjobbat kell nyújtania a gyermek számára, ezért a Közgyűlés kiadja a Gyermek jogairól szóló jelen Nyilatkozatot abból a célból, hogy a gyermek gyermekkora boldog legyen és hogy saját, valamint a társadalom javára élvezze az itt meghatározott jogokat és szabadságokat, és felhívja a szülőket, férfiakat és nőket, mint egyéneket, önkéntes szervezeteket, helyi hatóságokat és a kormányokat, hogy ismerjék el e jogokat és törekedjenek azok megtartására fokozatosan bevezetett törvényhozási és egyéb intézkedésekkel, az alábbi elvekkel összhangban:"

1. Elv A gyermek élvezi a jelen Nyilatkozatban megállapított összes jogot. Minden gyermeknek, minden kivétel és minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy családjának a faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti vagy társadalmi származása, vagyona, szülése, egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül joga van ezen jogok élvezetére.
2. Elv A gyermek különleges védelmet élvez és jogi, valamint egyéb eszközökkel lehetőséget és alkalmat kap arra, hogy fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, lelkileg és társadalmilag fejlődjék, egészséges és szokásos módon a szabadság és méltóság viszonyai között. Az e célból elfogadott törvényekben figyelembe kell venni a gyermek mindenek felett álló érdekét.
3. Elv A gyermeknek születésétől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, és állampolgárságot szerezzen.
4. Elv A gyermek élvezi a társadalombiztosítás juttatásait. Joga van az egészséges növekedésre és fejlődésre; ebből a célból különleges gondoskodást és védelmet kell biztosítani mind a gyermek, mind az anya számára, beleértve a megfelelő születés előtti és születés utáni gondoskodást. A gyermeknek joga van a megfelelő táplálkozásra, lakásra, szórakozásra és orvosi szolgáltatásokra.
5. Elv A fizikailag, szellemileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetben levő gyermeknek a helyzete által megkívánt különleges kezelést, oktatást és gondoskodást kell biztosítani.
6. Elv A gyermeknek, személyisége teljes és harmonikus kibontakozása érdekében, szeretetre és megértésre van szüksége. Amennyiben lehetséges, szülői gondoskodás és szülői felelősség alatt nőjön fel, de mindenképpen szeretetteljes légkörben, erkölcsi és anyagi biztonságban; a kiskorú gyermeket, amennyiben nem állnak fenn különleges körülmények, nem lehet elszakítani az anyjától. A társadalomnak és a közhatóságoknak kötelessége különös gondot fordítani a család nélküli és a megfelelő eltartásban szűkölködő gyermekre. állami és egyéb segély folyósítása nagyobb családok eltartása érdekében kívánatos.
7. Elv A gyermeknek joga van az oktatásra, amely ingyenes és kötelező, legalábbis az elemi iskolai fokon. A gyermeket olyan oktatásban kell részesíteni, amely előmozdítja általános műveltségét, és képessé teszi, egyenlő esélyek alapján, képességei, egyéni ítéletei, erkölcsi és társadalmi felelősségérzete kifejlesztésére és arra, hogy a társadalom hasznos tagja legyen.

A gyermek legjobb érdekei kell, hogy az oktatásért és irányításért felelős személyek vezessék; ez a felelősség elsősorban a szülőket terheli.

A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra és szórakozásra, melynek az oktatással azonos célokat kell szolgálnia; a társadalomnak és a közhatóságoknak e jog élvezetének előmozdítására kell törekedniük.

Az 1949. évi XX. tv. megfogalmazta, hogy "A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani." Ezt a mondatot a jelenleg hatályos Alaptörvény nem tartalmazza! Az azonban benne van a XVI. cikk 1) bekezdése megfogalmazza, hogy "Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz."

A gyermekek jogainak biztosítása érdekében a jogalkotó az alábbi jogszabályok megalkotásával igyekszik a garanciákat biztosítani:

  • 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
  • 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról
  • 1976. évi 8. törvényerejű rendelet Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről
  • 1/2004. (I. 5.) ESzCsM rendelet A betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselő működésének feltételeiről
  • 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet A Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról
  • 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet A szakmai követelmények kiadásáról
  • 17/2004. (V. 20.) OM rendelet A kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról
  • 28/2000. (IX. 21.) OM rendelet A kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról
  • 41/1999. (X. 13.) OM rendelet
  • 31/1990. (XII. 18.) AB határozat
  • 434/E/2000. AB határozat
  • 103/I/1995. AB elnöki végzés
  • 995/B/1990. AB határozat
  • 657/B/1990. AB határozat
  • 46/2002. (VII. 12.) OGY határozat A családok hajléktalanságának megelőzéséről

2006. évi XLIII. törvény pedig a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt módosította, mely különféle pénzbeli juttatásokkal, támogatásokkal foglalkozik. A 47/1991. (IX. 15.) számon az Országgyűlés határozatot hozott, mely Egyezmény a gyermek jogairól magyar jogrendbe illesztésének tárgyában felhívta a Kormányt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 1989. évi november hó 20. napján elfogadott és a Magyar Köztársaság Kormányának képviselője által 1990. évi március hó 14. napján aláírt, a gyermek jogairól szóló Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő jogszabályokat alkosson.

A dolgozat terjedelme nem ad lehetőséget a téma részletes feldolgozására, azonban álláspontom szerint aktuális kérdésekkel röviden foglalkozni tudok. Ilyen a gyermekek bántalmazása és származás szerinti megkülönböztetése. és dolgozatom végén a XXI. század egyik legborzasztóbb helyzetben lévő gyermekeiről szólok néhány szót, kitekintve a Közel-keletre.

A gyermekek testi és lelki fenyítése az utóbbi évtizedekben komoly viták tárgya lett. A kiskorúak bántalmazása, megfélemlítése a világ több országában napjainkban is valóság. Az emberi jogokat védő szervezetek folyamatos harcot folytatnak. Az ENSZ Gyermek Jogainak Konvencióját 1990-ben nem mindegyik tagállam írta alá, mivel bizonyos részletekkel nem értett egyet.

A dokumentum 19. cikkelye így fogalmaz:

"A szerződő államok meghoznak minden olyan alkalmas intézkedést a törvényhozás, igazgatás, társadalmi szervezés és nevelés területein, amelyek hivatottak a gyermek védelmére a bármilyen jellegű testi és lelki erőszak, megkárosítás, bántalmazás, továbbá a züllés vagy elhanyagolás, valamint a rossz bánásmód, kizsákmányolás és a nemi kihasználás és erőszak ellen, amíg szülei, az egyik szülő, egy gyám vagy más törvényes felhatalmazott, vagy egy más személy felügyelete alatt van, akik a gyermekről gondoskodnak."

Ördög I. Béla megfogalmazása szerint a civilizált társadalmakban egyöntetű nézet, hogy a gyermek nem a szülőké, sem az államé, hanem önálló lény, aki szülei védelme alatt áll. Ez a vélemény térségünkben még nem hódított nagy teret, a kiskorúakkal szembeni mostoha bánásmód sok tekintetben túltesz a Nyugaton tapasztalhatókon. A Babes-Bolyai Egyetem szociológusainak egy csoportja kilenc évvel ezelőtt a World Vision International/Romania szervezettel közösen felmérést készített a Kolozs megye gyermekeit érő visszaélésekről és elhanyagoltságról. A felnőttek mostoha viszonyulását a tanulmány öt csoportba osztja: testi fenyítés, testi elhanyagolás, nevelési elhanyagolás, szexuális visszaélés, lelki visszaélés. Ezeket próbálták számszerűen azonosítani a kisiskolások és a szülők körében.

A statisztikai adatok szerint 1994 közepén az országos átlagnak megfelelően elöregedő Kolozs megyei lakosságból 140.140 tizenöt év alatti gyermeket (19,3%) és 203 065 húsz év alatti fiatalt (27,9%) tartottak számon. A kérdőíveket kitöltő szülők 2-6%-a sűrűn veri, 67,3%-nak szokása valamilyen testi fenyítéssel ijesztgetni gyermekét. A középiskolás megkérdezettek véleménye megközelítőleg azonos: ők 1,5-5,4 % között vallják magukat rendszeresen megverteknek. A konklúziók közül néhány helyi "törvényszerűség": minden negyedik kiskorú elavult nevelésben részesül, ennek hosszú távon komoly következményei lehetnek a személyiség fejlődésében. A családok anyagi helyzetéből következik a testileg-lelkileg eldurvult gyermeknevelés. A gyermekek száma egyenesen arányos a kedvezőtlen viselkedési szokások elterjedésével. Szerepet játszik még a városi vagy vidéki környezet, a szülők munkaviszonya (vagy annak hiánya), a nemzetiségi hovatartozás... érdekes következtetés, hogy a testi fenyítés gyakoribb a román családoknál, míg súlyos testi fenyítés inkább a magyar családoknál fordul elő.

A brit parlament alsóháza nagy többséggel elutasította azt a törvényjavaslatot, amely megtiltotta volna a pofozást. A javaslat a gyermekek jogairól szóló törvény kiegészítéseként tiltotta volna meg a pofozást, de a képviselők 424-75 arányban a kiegészítés ellen szavaztak.

A teljes tiltás hívei azzal érveltek, hogy a pofozás ütést jelent, ami nemcsak fizikai, de lelki nyomokat is hagy.

A brit képviselők többsége azonban továbbra is úgy véli, hogy a látható sérüléseket nem okozó pofon továbbra sem tiltható. "A szülőknek meg kell hagyni a fegyelmezés lehetőségét, természetesen a megfelelő keretek között"

Az UNICEF jelentése szerint gyermekbántalmazás tekintetében azokban az országokban javult jelentősen a helyzet, ahol jogszabállyal tiltották a gyermekek mindenfajta testi fenyítését és intenzív szemléletformáló kampányt indítottak A jelentés a svéd példát emeli ki, ahol az 1970-es években a lakosság 50 százaléka, míg ma az emberek kevesebb mint tíz százaléka helyesli a gyermekek verését, ami hatalmas változás alig 20 év alatt.

A felmérés azt vizsgálta, hogy az OECD országaiban hány gyermek hal meg évente rossz bánásmód következtében. A statisztika szerint Magyarországon bántalmazás következtében 100 ezerből 1,3 15 év alatti gyermek hal meg évente, melynek fele egy évesnél fiatalabb. A jelentésben szereplő országok közül Spanyolország, Görögország, Olaszország, írország és Norvégia állnak a legjobb helyen évi 0,1-0,3 halálozással, míg Portugáliában a legrosszabb a helyzet: 3,7 kiskorú hal meg évente testi fenyítés következtében. Az adatokban előfordulhat némi pontatlanság, hiszen országonként változó, mennyire pontosan készülnek az egészségügyi statisztikák, mennyire alaposan vizsgálják a gyermekhalálok okait, a nemzetközi összehasonlítás azonban megállja a helyét.

Szakértői álláspont szerint Magyarországon a gyermekbántalmazás okait kutató átfogó vizsgálat még nem készült, de a legfőbb okok között szerepel a családok rossz gazdasági helyzete, az alkoholizmus és az, hogy a nők nincsenek megfelelően felkészítve a gyermekszülésre, - nevelésre. A jelentés szerint nagyon fontos a társadalmi minta is: ahol magas az erőszakos bűncselekmények száma, ott magas a bántalmazás következtében elhunyt gyerekek aránya.

Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa álláspontja szerint igaz, hogy Magyarországon évente 20-40 gyermek hal meg bántalmazás következtében - 2002-ben 19 áldozatról tudnak - ennek a számnak azonban mintegy 80-90 százalékát az újszülött-gyilkosságok teszik ki, amelyek nem tartoznak a családon belüli bántalmazás kategóriájába. Tömeges előfordulása miatt a halállal végződő testi bántalmazásnál fontosabb a gyermekeket sújtó lelki és fizikai bántalmazás, mely életre szóló sérülést okoz.

A magyarországi "poroszos nevelésre" hivatkozva egy-egy pofont mindenki természetesnek tart; ezzel szemben Európa 11 országában - köztük Ausztriában és Németországban is - a gyerekek mindenfajta testi fenyítése teljes tilalom alatt áll.

Az ENSZ Gyermekalapja két éve közzé tett egy jelentését, amely szerint évente mintegy 3500 gyermek hal meg az ipari országokban bántalmazás vagy elhanyagolás következtében, és a lista elején szereplő országok közt van Magyarország. Az UNICEF Firenzében működő Innocenti kutatóintézetének jelentése szerint a 15 évesnél fiatalabb népességet tekintve az olyan halálesetek száma, amelyeket hivatalosan a gyermek bántalmazására vezettek vissza, az Egyesült államokban, Mexikóban és Portugáliában a legmagasabb. őket követi Csehország, új-Zéland, Magyarország, Ausztria és Franciaország. Az adatok szerint a gyermekekkel szembeni végzetes erőszak egyre aggasztóbb méreteket ölt a leggazdagabb országokban, ahol még mindig nem ismerték fel a probléma súlyosságát.

Magyarországon az elmúlt években nem volt botrányoktól mentes az oktatás. álláspontom szerint ennek egyik oka, hogy az iskolák egyre jobban kiterjesztik a különleges igényű diákok kategóriáját kisebbségi gyerekekre, szegényekre és nehezen kezelhető gyerekekre, és így a kisegítő iskolákat mintegy "selejt lerakatnak" tekintik a gyerekek számára. Mielőtt a gyerekek elkezdenék az általános iskolát, megvizsgálják őket. Akiket problematikusnak, lassúnak vagy fogyatékosnak állapítanak meg, azokat rögtön kisegítő iskolákba küldenek. Ha egy gyerek nem képes lépést tartani osztálytársaival egy hagyományos iskolában, szintén kisegítő iskolába küldik. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kisegítő iskolákban lévő roma gyerekek száma az 1974. évi 26%-ról 42,6%-ra nőtt 1992-re, és ez a szám azóta folyamatosan növekszik. Egy súlyos tényező az, hogyha egy gyerek egyszer kisegítő iskolába kerül, onnan szinte lehetetlen kikerülnie. Mire a gyerekek befejezik a kisegítő iskolát, addigra képtelenné válnak arra, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

Egy kézzelfogható következménye ennek a kétirányú oktatási rendszernek az, hogy a hagyományos iskolába járó diákok úgy nőnek fel, hogy azt képzelik, hogy a kisegítő iskolába járók alacsonyabb rendűek. Már fiatalon azt látják, hogy az eltérő gyerekeket alacsonyabb szintű iskolákba küldik. A fogyatékosokkal és kisebbségi diákokkal kapcsolatos társadalmi előítéletek és a sztereotípiák ezáltal megerősítést kapnak. A másik oldalról pedig a kisegítő iskolába kerültek érzékelik, hogy nem tekintik őket egyenlőnek. úgy érzik, jövőjük előre meghatározott.

Sajnos a jelenlegi magyar oktatási rendszer elősegíti egy állandó alsóbb osztály létezését. A kisegítő iskolákat végző diákok általában szakmunkásképzőben folytatják tanulmányaikat, és csak ritkán kerülnek gimnáziumokba. Fiatal korukban elveszik a lehetőségeket ezektől a gyerekektől. Gimnáziumi oktatás nélkül egyes munkák elérhetetlenné válnak számukra. Az, hogy kisegítő iskolába jártak, megbélyegzi ezeket a diákokat és a munkakeresést még nehezebbé teszi. Számos szociális probléma is jár evvel: szegénység, drogfüggés, bűnözés, stb. Ez növeli annak a lehetőségét, hogy ezek a fiatal felnőttek az államtól függenek majd a jövőben. Reményre ad okot, hogy a döntési helyzetben lévő személyek közül is egyre többen tűzik zászlóikra ezt a problémát, és kísérletet tesznek e hibás rendszer kijavítására, az oktatási rendszer megváltoztatására.

és befejezésül szólnom kell a Közel-keleten tapasztalható gyermeksorsokról. Dr. Norman Doidge pszichiáter tanulmányozta a palesztin gyermekek helyzetét és a kanadai National Post magazinban közzétette tapasztalatait. Van-e annál természetesebb ösztön, hogy valaki megpróbálja megvédeni a saját gyermeke életét? Tette fel a kérdést Doidge, és mégis, Mohammed al- Durra, a 13 éves kisfiú aki egy palesztin-izraeli kereszttűz kellős közepén vesztette életét, édesanyja azt mondta a Time magazin közel keleti irodája a vezetőjének, Sam Kiley-nek, hogy "boldog vagyok hogy mártír lett belőle". Mitöbb, még egy kis uzsonnát is adott neki mielőtt kiment tüntetni a lövöldözésbe.

Az elmúlt években a világ újságjai tele voltak olyan képekkel, ahol a gyerekek a palesztin nyári táborokban a fegyverhasználat és a kődobálás csínját-bínját sajátították el, ahelyett hogy esetleg fociztak, vagy bármi mást játszottak volna. Előfordult, hogy a palesztin iskolák be voltak zárva, tehát a gyerekek a valóságban is hasznosíthatták a nyári táborokban kitanult fogásokat. A palesztinek gyakran használják az alábbi négy-szintű alakzatot az izraeliek ellen. Az első sorban a 10-12 éves gyerekek vannak, akik apróbb kövekkel és kavicsokkal dobálódznak. A második sorban vannak a tizenévesek, ők már nagyobb köveket hajigálnak, és maszkot viselnek. Mögöttük vannak az idősebb tizenévesek, valamint a fiatal felnőttek, akik molotov koktélokat és robbanó anyagokat dobálnak. és leghátul vannak a felfegyverzett felnőttek, akik meg az izraeli katonákra lőnek. Ha az izraeliek önvédelemből visszalőnek, előbb utóbb egy gyerek áldozatul fog esni.

Mi az oka ennek az elrendezésnek? Csakugyan, ha belegondolunk, akkor ez a palesztin elrendeződés épp a fordítottja annak, amit az ókori görögök használtak: a harcedzett katonák voltak legelöl, és a fiatalok pedig hátul, miközben figyelték, és lassan megtanulták, hogy hogyan is kell harcolni.

A saját gyereknek a csatába való küldése ugyanúgy szülői ösztönök felülbírálását követeli meg, mint amikor egy öngyilkos merénylő felülbírálja az önfenntartási ösztöneit. Vamik Volkan török-ciprusi-amerikai pszichoanalitikus, a nemrég kiadott Bloodlines című könyvében vizsgálta az öngyilkos merénylők fejlődését. Annak ellenére, hogy az Iszlám erősen tiltja az öngyilkosságot, mind a Hezbollah, mind a Hamasz terrorszervezetek rendszeresen toboroznak és agymosnak fiatalokat azért, hogy öngyilkos merénylők legyenek, miközben kihasználják a kamaszok pszichológiáját.

A tipikus újoncok 17 és 23 év közötti magányos fiúk, akik még mindig a kamaszkori problémákkal küzdenek. A fiúkat kis és titkos csoportokba osztják, ahol kollektívan olvasnak ilyen és ehhez hasonló verseket a Koránból: "Ne gondolj úgy azokra, akik Istenért vesztették az életüket, hogy halottak. Nem, ők Isten jelenlétében továbbra is léteznek." Ezekben a csoportokban egy szinte misztikus összetartozás keletkezik, és ezzel sikeresen megszüntetik a kamaszkori elszigeteltséget amitől ezek a fiúk szenvednek.

A terrorista csoportok ugyanazokat módszereket alkalmazzák, amit a sportcsapatok használnak, hogy összetartozónak érezzék magukat. Ezekbe a fiúkba beleszuggerálják, hogy nyomják el a szexuális vágyaikat, ne nézzenek televíziót, de ugyanakkor azt ígérik nekik, hogyha mártírok lesznek, akkor a mennyországban a szüzekkel korlátlanul szeretkezhetnek. Volkan még hozzáteszi hogy "Az öngyilkos merénylő halála után a terrorista csoport tagjai ünnepséget rendeznek (a család őszinte gyásza ellenére), és úgy beszélnek a mártír haláláról, mintha egy 'házasság' lett volna."

Miközben az öngyilkos merénylők kiképzése titokban megy, a gyerekek arra való rávevése, hogy mártírok legyenek, a nyilvánosság előtt folyik.

Egy nem régi tanulmány megvizsgált 140, a Palesztin Fennhatóság által jóváhagyott tankönyvet, és a kutatók azt állapították meg, hogy minden tárgyat kihasználnak, hogy a gyerekekbe beleneveljék a shahid, vagyis a mártír csodálatát. A nyolcadik osztályos irodalmi tankönyv tele van dalokkal és versekkel, amik a gyerekhalált dicsőítik. A Palesztin Fennhatóság 2800 dollárt fizet azoknak a családoknak, akiknek a gyereke a háború következtében meghal, és 440-et pedig azoknak, ahol a gyerek, sérülést szenved el.

Összegezve, a gyermek jogai érvényesülésében, nagy különbségek vannak a világ különböző részei között. Az Európai Unió országaiban az eltérés egyre kisebb, így vélelmezhetően Magyarország is felzárkózhat az e területen élenjáró országok mellé.

Kuti László